GYIK

Az embereknek, az állatoknak, de a növényeknek is számos, baktériumok és vírusok által okozott betegségét ismerjük. Ugyanakkor a közöttük lévő jelentős különbségek miatt ellenük csak különböző gyógyszerek lesznek hatékonyak.  Ez okozza, hogy az antibiotikumok a vírusos fertőzések esetében hatástalanok.

A baktériumok egysejtű organizmusok, amelyek más élőlények, így az állatok és emberek testfelületén, szervezetében, továbbá a környezetben is megtalálhatóak. Nem minden baktérium ártalmas, sőt, jó néhány közülük hasznos is, mint például a bélrendszerben élő baktériumok. Az egyes betegségeket az úgynevezett kórokozó baktériumok okozzák.

A vírusok a baktériumoknál jóval kisebb méretű élőlények, amelyek kizárólagos kórokozók, és nem maradnak életben a test sejtjein kívül. Önálló szaporodásra sem képesek, ehhez gazdasejtre van szükségük. Ezért egészséges sejtekbe való behatolással okoznak betegséget.

Az alábbi videó kiválóan szemlélteti a közöttük lévő eltéréseket:

Zállatorvos videó: Vírus és baktérium: Mi a különbség, és kit érdekel egyáltalán?

(https://www.youtube.com/watch?v=EHbTqMbHxwk)

Az antibiotikumok olyan gyógyszerek, melyek elpusztítják a szervezetben jelen lévő baktériumokat, vagy pedig megakadályozzák a szaporodásukat, a baktériumokban végbemenő biokémiai folyamatok gátlásával. A vírusokban azonban semmilyen biokémiai folyamat nem játszódik le, ezért az antibiotikum hatástalan velük szemben.

Az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia, azaz ellenállóképesség kialakulása természetes folyamat, amelynek során a baktériumok idővel ellenállóvá válnak a kezelésre használt gyógyszerekkel szemben. A rezisztencia kialakulásával az adott antibiotikum-hatóanyag fokozatosan veszít a hatékonyságából egy adott baktérium-törzzsel szemben, és akár teljesen hatástalanná is válhat. Az antibiotikum-rezisztencia elsősorban a gyógyszerek felelőtlen alkalmazásának a következménye, amely felgyorsítja a rezisztencia kialakulását.

A mikrobák elleni szerekkel szembeni ellenállóképesség összefoglaló neve az antimikrobiális rezisztencia, az antibiotikum-rezisztencia kifejezést pedig a baktériumok esetében használjuk. Ugyanis nem csupán a baktériumok, hanem más kórokozók, így a vírusok és az élősködők is rezisztenssé válhatnak az ellenük használt gyógyszerekkel szemben.

 

Az ellenálló tulajdonság ráadásul továbbadódhat az egyes kórokozók között. Ma már a környezetben is nagy számban megtalálhatók rezisztens kórokozók.

Amellett, hogy jelentős egészségügyi és állategészségügyi kockázatot jelent, és jelenleg 700 000 ember halálát okozza világszerte, a rezisztencia komoly gazdasági károkat is okoz.

A fentiek miatt nagyon fontos az egyes gyógyszerek körültekintő, felelős használata.

A zoonózisok az emberről állatra, illetve állatról emberre átvihető fertőzések, megbetegedések. A legtöbb rezisztens baktériumtörzs mind állatokban, mind emberekben megtalálható, ezért előfordulhat a nagy ellenállóképességű kórokozók fajok közötti átadása is.

Az adott antibiotikum csak akkor hatásos, vagyis csak akkor gyógyít, ha hatékony a megcélzott baktériummal szemben, eljut a szervezetben oda, ahol a baktérium megtalálható, és ott a megfelelő ideig, megfelelő koncentrációban van jelen, hogy a baktériumokat elpusztítsa, vagy legalább oly módon csökkentse a szaporodásukat, hogy a szervezet immunrendszerének legyen ideje felvenni velük a harcot.

A gyógyszer hatásossága tehát függ a kórokozó fajától, a hatóanyagtól, a dózistól, a beadás módjától, a fertőzés szervezeten belüli helyétől és a kezelés idejétől is. Állatok esetében a célállatfaj is meghatározó, mivel az egyes állatfajok eltérően reagálhatnak a különböző hatóanyagokra. Jelentős különbség lehet az injekcióval vagy tablettával történő egyedi kezelés, illetve az állatállomány-szintű kezelés között. Utóbbi esetben takarmánnyal vagy víz segítségével juttatják be a gyógyszert.       A      kezelés sikeressége függhet az állat tartásmódjától is, az adott állattartó hely higiéniai körülményeitől, és az állat immunrendszerének állapotától, egyéb fennálló betegségektől.

A célzott és hatékony kezelés kiválasztása sok esetben csak külön vizsgálatot követően lehetséges. A beteg állatból vagy emberből vett mintában laboratóriumi módszerekkel meghatározható az adott kórokozó, melynek a különböző antibiotikumokkal szembeni érzékenysége is vizsgálható (ún. rezisztencia vizsgálat).

Az állattartónak, de a betegnek is felelőssége van abban, hogy a gyógyszeres kezelés sikeres legyen, és az orvosi utasításokat betartsa.

A felelőtlen antibiotikum-alkalmazás az indokolatlan, vagy szakmai értelemben helytelenül végzett kezelést jelenti.

Felelőtlen alkalmazás például állatok esetében az ún. hozamfokozás, mely az Európai Unió országaiban, így hazánkban is tilos, de számos országban még megengedett. Ez azt jelenti, hogy a jobb takarmányhasznosítás, vagyis a hozam növekedése érdekében adnak az állatállománynak antibiotikumot, úgy, hogy tényleges betegség vagy fertőzés nem áll fenn.

Az állományszinten végzett, csupán megelőző célú kezelések is nagyban növelik a rezisztencia kialakulásának a veszélyét. A nem beteg, tüneteket nem mutató állatoknak való gyógyszer-adagolás kizárólag olyan esetekben lehet indokolt, melyekben nagy a fertőzés veszélye, így például műtéteket követően.

Az állattartó vagy a beteg önkéntes alapon, szakember megkérdezése nélkül végzett gyógykezelése is számos veszéllyel jár. A nem megfelelő hatóanyaggal, nem megfelelő dózisban és nem megfelelő ideig adagolt antibiotikumok gyakran nem hatásosak, ellenben jelentősen növelik a rezisztencia kockázatát, és súlyosabb fertőzésekhez is vezethetnek. Fontos tehát az állatorvos, orvos utasításának a betartása, és az antibiotikumok „kímélete”, azaz csak indokolt esetben való alkalmazása.

Csakis szakmailag indokolt esetben, azaz a bakteriális eredetű fertőző betegségek gyógykezelésére alkalmazható antibiotikum. Ha nincs fertőzés, az úgynevezett megelőző kezelés szakmailag csak nagyon ritka esetekben indokolható. Ilyen például egy komplikált operáció, amikor a fertőződés veszélye a megfelelő műtéti technika mellett is annyira nagy, hogy az antibiotikumtól várható előny meghaladja az adásával járó kockázatot. A vírusokra nem hatnak az antibiotikumok, adásuk vírusfertőzés esetén legfeljebb abban az esetben indokolható, ha szinte biztosra vehető a bakteriális felülfertőződés.

Bővebben kisállattartóknak: Mikor kapjon antibiotikumot kedvencünk – és mikor ne? http://szabadagazdi.hu/2018/10/03/mikor-kapjon-antibiotikumot-kedvencunk-es-mikor-ne/

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) humánegészségügyi szempontból egyes antibiotikumokat kritikusan fontos hatóanyagoknak minősített. Ezeket az antibiotikumokat az embergyógyászat számára kell megőrizni, és törekedni kell használatuk állatgyógyászatban való visszaszorítására, és ezáltal a kórokozók érzékenységének megőrzésére, hogy még a következő generációk bakteriális fertőzései esetén is sikerrel alkalmazhatóak legyenek.

A WHO- egy szakmai tanácsadó csoportja külön az antimikrobiális rezisztencia megfigyelésével foglalkozik (AGISAR). A csoport kétévente felülvizsgálja és frissíti a humán-egészségügy szempontjából kritikusan fontos antimikrobiális szerek WHO-listáját (CIA list).

Az angol nyelvű lista letölthető a WHO weboldaláról: https://www.who.int/foodsafety/areas_work/antimicrobial-resistance/cia/en/

Jelenleg a kritikusan fontos antimikrobiális szerek közé tartoznak például a 3. és 4. generációs cefalosporinok, a karbapenemek, a fluorokinolonok, a polimyxin/colistin és a makrolidok.

Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseket okozó baktériumok között egyre növekszik azok száma, melyek nem egy, hanem több antibiotikum hatóanyaggal szemben is ellenállóvá válnak. Ezek az ún. multirezisztens kórokozók, melyeket a sajtó szuperbaktériumként is emleget. A legismertebbek az MRSA, melyet a köznyelv „húsevő baktériumként” ismer, illetve az ESBL-termelő baktériumok.

MRSA-fertőzést az ún. methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) baktérium okoz, amelyet kórházi fertőzésként tartanak számon, és amely baktérium ellen hatástalanok lehetnek az eddig alkalmazott antibiotikumok. Az MRSA baktériumtörzsek a több évtizedes, felesleges antibiotikum-használat eredményeképpen jöttek létre.

Leggyakrabban kórházakban, egészségügyi intézményekben fordul elő a baktérium, de állatkórházakban, állatállományokban is jelen lehet.

Előfordulhat az emberek és állatok közötti kórokozó-átvitel is (ún. zoonózis). Ma már elkülönítik az egészségügyi ellátással összefüggő, valamint az állatállománnyal összefüggő MRSA fertőzéseket okozó törzseket. Ellene fertőzésmegelőző intézkedésekkel, takarítással és fertőtlenítéssel, végső esetben célzottan, kizárólag bizonyos kórokozók ellen fenntartott (ún. „páncélszekrény-”) antibiotikumokkal próbálják a szakemberek felvenni a harcot.

Az ESBL (extended spectrum beta lactamase)-termelő kórokozók olyan baktériumok, melyek béta-laktamáz enzimeket termelnek. Ezek az enzimek lebontják a béta-laktám típusú antibiotikumokat, ezért azok hatástalanná válnak ellenük. Leggyakrabban a bélbaktériumok (Enterobacteriaceae) család tagjai válhatnak ESBL-termelőkké, így például az Escherichia coli (E. coli) vagy a Klebsiella pneumoniae.

Hasonlóan az MRSA-baktériumhoz, az ESBL-termelő törzseket is hordozhatják az emberek és az állatok, tünetek megjelenése nélkül. A kórházi környezetben azonban a rezisztens mikrobák nagyobb arányban fordulnak elő, így leggyakrabban kórházi fertőzések kapcsán merül fel az ESBL-termelő baktériumokkal való fertőzés. Mivel ezek nagy része bélbaktérium, széklettel kerülhetnek a környezetbe. Emiatt rendkívül fontos a személyi higiéné, az alapos kézmosás, tisztálkodás, takarítás és fertőtlenítés. Az ESBL kórokozók a legkülönbözőbb fertőzéseket okozhatják, például húgyúti fertőzéseket, tüdőgyulladást, a bélrendszer fertőzéseit, sebfertőzést vagy véráramfertőzést.

A baktériumok sokkal gyorsabban szaporodnak és sokkal könnyebben képesek alkalmazkodni a változó körülményekhez, mint a többi élőlény. Egy-egy antibiotikum kifejlesztése és piacon való megjelenése, tehát a tényleges alkalmazása évekbe, sőt inkább évtizedekbe is kerülhet. A kutatások és a gyógyszeripar tehát nem tudnak lépést tartani a baktériumok gyors genetikai változásaival és a hatóanyagokkal szembeni ellenálló képességük fejlődésének mértékével.

Világszerte nő az antibiotikum-igény és ezzel párhuzamosan az antibiotikum-felhasználás . Egyre több olyan baktériumtörzs alakul ki, melyek ellen már hatástalan a korábban bevált, célzott antibiotikum kezelés. Sőt, egyre több az olyan multirezisztens kórokozó, melyekre a ma ismert antibiotikumok többsége nem hat.

Világszerte számos ország és nemzetközi szervezet tesz erőfeszítéseket a rezisztencia visszaszorítása és a felelős gyógyszerhasználat érdekében, de a fogyasztóknak is jelentős szerepük van a hatóanyagok megőrzésében. Ugyanakkor sok országban szinte kontroll és szabályozás nélkül alkalmazzák ezeket, továbbá a globalizáció miatt is felgyorsulhat egyes rezisztens baktériumok elterjedése.

A becslések szerint 2050-re a rezisztens kórokozók okozta fertőzések okozzák majd a legtöbb halálesetet a világon, és várhatóan többen halnak meg ellenálló baktériumok okozta fertőzésben, mint rákban.

A legpesszimistább elemzések szerint az egészségügy az antibiotikumok előtti korba térhet vissza, és egyszerű fertőzések válhatnak ismét gyógyíthatatlanná. Egyes szakemberek szerint erre évtizedeken belül sor kerülhet.